Cím:Igazi barátság.

Egyik nap ahoy a kiscsapat sétálgatott a parton,Yusuke megpillantott
egy fiut.
-Hé,Inuyasha.
-Yusuke?Te mit csinálsz itt?
-Kik ezek Inuyasha?(Kagome)
-Ő egy jóbarátom.
-Honnan ismeritek egymást?Szerintem ő egy szellem.(Keiko)
-Tudod,még régebben találkoztunk.
-Örvendek.A nevem Kagome Higurashi.
-Az én nevem Yusuke Urameshi.
-Hé,én ismerlek téged!
-Valóban?
-Igen.Te vagy a Sarasaki középiskola diákja.Te szoktál verekedni,ugye?
Keiko kuncogott majd megszólalt.
-A hírneved eljutott idáig.
Mindenki bemutatkozott.Megegyeztek hogy lemennek a partra.
-Mond csakKagome,jól látom hogy te szereted Inuyashat?(Botan)
-Hát...igen...
-Milyen aranyos pár.(Keiko)
Pár perc mulva már lennvoltak a parton.
-Nem megyünk be a vízbe?(Keiko)
-De nincs is rajtunk fürdőruha.(Yukina)
-Mit számít?!
Mondta Yusuke,és beledobta Keikot a vízbe.
Már mindenki javában vizes volt,kivéve Kuramat,ő nem akart bemeni a
vízbe.Botan kisétált jozzá.
-Mi a baj?Még Hiei is bement a vízbe.
-Nem is tudom...rosszat selytek.
Későre járt.A kiscsapat,a két új taggal,Kagomeval és Inuyashaval
hazafelé vette az irányt.
Happci-tüsszögött Botan.Kurama nem szólt semmit,a lányra terítette a
kabátját.
-Köszönöm szépen.
-Nincs mit.
Yusuke hírtelen ellögte Keikot.
-Vigyázz!
Yusukeba valami fehér fény csapott.
-Ez Naraku!(Inuyasha)
-Ki?
Kérdezte Keiko,aki Yusuke mellett volt.
-Majd elmagyarázom!
Kurama lakásába mentek,mert a családja elutazott.
-Jobban vagy már Yusuke?
-Kösz Keiko,nincs bajom.
De ez csak álca volt.Nagyon fájt neki.
Inuyasha elmondta nekik,hogy ki ez a Naraku.
Visszamentek a partra,remélve maradt ott valami.
Kagura-t látták ott.
-Te mit keresel itt?(Inuyasha)
-Megölni téged!Mi mást?!
Megjelent Kanna is,és egyből ki akarta szívni a lányok lekét.
-Nem tudom ki vgy,de ha annak a lánynak baja esik,én esküszöm
hogy...!
-Hugom,szívd ki annak a lánynak a lelkét.(Kagura)
-Elég legyen!Hagyd őket békén Kagura!
-Te is köztük vagy Hiei?
-Te ismered?(Yusuke)
-Igen.De veszélyes,vigyázzatok vele.
-Hiei,ne gyere közelebb!Parancsot kaptam hogy öljek meg mindenkit!
Hiei ránézett az élettelen kishugára.
-Add visza az életét!
-Nem tehetem.
-Kagura figyelj rám.Egyszer azt mondtad nem akarod Narakut szolgálni.
-Narakuról is tudsz?(Yusuke)
-Róla nem.
-Halgass!Jól tudom mit mondtam!
Vágott közbe Kagura.
-Akkor ne szolgáld!
-De akkor megöl?!
-Jobb meghalni mint szolgálni!Ezt is te mondtad egyszer!
-Elég!
Ezzel nekitámadt Hieinek.
-Nem csinálhatod ezt!Ne engyek Narakunak!
Kagura úgy érezte Hieinek igaza van.
-Kanna,gyere vissza.Engedd ki a lelkeket.
-Igen,nővérem.
-Valószínű,hogy most meghalok.
-Jobb meghalni mint szolgálni.
Kagura a földre esett Kannaval együtt.A lélek már el is szált belőlük.
-Szép volt Hiei(Yusuke)
-Mi volt ebben annyira jó?!
Továbbmentek.
-Mi lett a lekekkel?(Hiei)
-Valószínű,hohy Kikyou lélekrablójai elvitték.
Hiei ettől jobban érezte magát.
Hírtelen ezer szellem támadt rájuk.A lányok most ébredeztek.
A fiuk gyorsan elintézték őket.
-Ezezk csak D osztályúak lehettek(Yusuke)
-Simán végeztünk velük.
-Itt az idő hazamennünk.Több szellemet nem érzékelek.Kivéve téged
Inuyasha,de te nem vagy szellem,sem ember.(Shizuru)
-Félig ez vagyok,félig az.
-Ez mindent megmagyaráz.
Hazamentek,de hírtelen szellemdarazsak támadtak rájuk,és azok a
bogarak a szellemvilágból.
Két óra tellt el,mire végeztek velük.A fiuk este találkozót beszéltek meg
a parton.
-Itt vagyunk Yusuke.Mit akartál?(Inuyasha)
-Meg kellene keresnünk ezt a Narakut.
-Csak arra hogy megtaláljuk,legalább egy évre lenne szükség.
-Akkor elmegyünk,két évre!
-Persze,hagyuk csak itt a lányokat mi?!(Kuwabara)
-Egyet értek!(Kurama)
-De itt is veszélyben vannak!(Hiei)
-Akkor megegyeztünk.Holnap este elmegyünk,rendben?
Mindenki bólintott.
Másnap elmondták a tervüket a lányoknak.
-Yukina,beszélhetnénk?(Hiei)
-Persze.
Törölte meg Yukina a könnyes szemét.
-Mennyünk csomagolni.Majd egyere Hiei.(Yusuke)
Yukina és Hiei a tengerhez mentek.
Hiei a tengert nézte,Yukina mellette állt.
-Mit akarsz mondani?
Kérdezte a lány a hosszú halgatás után.
-Tudod...
A fiu érezte hogy most kell elmondania neki,ugyanis lehet hogy ebből a
kalandból nem tér vissza.
-El akarsz valamit mondani?
Hiei Yukinahoz fordult.
Azért most mondom el...
Yukina közbevágott.
-Mert lehez hogy nem térsz vissza.Ugye?
-Igen de...mindig kerested a bátyádat,én ismertem őt.
-Ismered?És...milyne?
-Gerinctelen alak,aki nem meri megmondani a hugának,hogy ő a bátya.
-Nekem azt mondták meghalt.
-Nem,még mindig él.Nem is tudom mit mongyak...a bátyád,mindig veled
volt,de nem merte megmondani az igazat.
-Hiei én...
-Ha azt mondanám,hohy a bátyád ittvan veled,mit mondanál?
-Azt mondanám,hogy ne meny el Hiei.
-Ha?
-Hiei,kérlek ne menny Naraku után.
-Yukina tudod hogy...
De Yukina félbeszakította.
-Ne meny el.Nem akarom elveszíteni a bátyám.
Hiei megölelte Yukinat.
-Ez most nem olyan egyszerű.Muszály elmennem.
-Miért?
-Számítanak rám.

Eközben.
-Akkor most elmégy.Vigyáz magadra.(Shizuru)
Kuwabara csomagolt,háttal volt Shizurunak,nem látta az arcát.
-Ugyan mi bajom lehet?
Vágott vissza keményen,de csak miután megfordult,aztán vedte észre
hogy Shizuru sír.
-Ugyan,mi a baj?
-Én csak aggódom.Ebből a feladatból,nem biztos hogy visszajössz.
-Tudom...
-Tudod,nem akarlak elveszíteni,elvégre csak az öcsém vagy.
Kuwabara megölelte a nővérét.

-Kurama,akkor most valóban elmész?
-Muszáj lesz.
-Felfogtad hogy megis halhatsz?
-Nem nagyon izgat.
-És az nem izgat,mi lesz azokkal akik szeretnek?
Kurama letörölte Btan arcáról a könnyeket.
-Én nem a haláltól félek,hanem adtól hogy mi lesz azokkal akiket
szeretek.
-Ezek alatt kiket értesz.
Kurama nem szólt,csak átölelte a lányt.

Yukina odament Kuwabarahoz.
-Kazuma urfi...
-Igen Yukina kisasszony?
-Kérlek nagyon vigyázz magadra.Nem szeretném hogy bajod essen.
Ezzel Kuwabara karjaiba esett.A fiu gyengéden ölelte a lányt.
Shizuru odaszólt Hieinek:
-Vigyázz rá.
-Meg lesz.
Hiei és Shizuru nagyon jól kijöttek.De csak barátságból.Mindketten
szerették a testvérüket.Shizuru megszólalt.
-Még az is lehet,hogy a végén rokonok leszünk.
-Nincs kizárva.

-Inuyasha...(Kagome)
-Halgatlak.
-Muszály elmenned?
-Sajnálom,de itt az idő,hogy végezzünk Narakuval.
-Úgy értem muszály elmenned tőlem?
-Ha?
Kagome Inuyashahoz ment,aki megölelte.

-Hé Keiko,várj meg!
-Minek?
-Hé!Álj már meg!
-Keiko futni kezdett.
-Figyelj már Keiko.
Keiko megállt,de nem fordult meg.
-Mit akarsz tőlem Yusuke,mit csináljak?Nem várhatok mindig rád,ezt te
se kérheted tőlem.
Ezzel a fiu felé fordult. Egy kis távolság volt köztük.Keiko
meglepetésére olyan választ kapott,amire nem számított.
-Nem,ezt nem kérhetem.Igazad van.Így is túl sokat vártál rám.
-Persze,Eltüntél egy fél évre hogy Genkai tanítson,aztán hazudtál is
nekem,nem beszélve a kiruccanásaidról.
-De...
Keiko közbevágot,és folytatta.A szeme megtelt könnyel.
-Aztán eltűnsz két évre.És most megint várnom kell két hosszú évet.
Ez már nem olyan mint régen Yusuke!
-Figyelj...
-Nem!Te figyelj!Nem bírok rád várni.Sajnálom.
-Igazad van!
-Ha?
-Nem kérhetem hogy várj rám.
Keiko elment,Yusuke pedig ittmaradt.
-Indulhatunk?(Hiei)
-Mehetünk!
A lányok beszélgettek.A fiuk már egy éve elmendtek.
-Keiko,miért mondtad ezt Yusukenak?(Botan)
Keiko szemét ellepték a könnyek.
-Azt gondoltam,hogy ha ezt elmondom neki,akkor ittmarad,de ez nem
jelenti azt,hogy nem gondoltam komolyan.
-Aggódom Kazumaért és Hieiért.(Yukina)
-Hé,Yukina!Te szerelmes vagy!(Shizuru)
-Ha,mi?Én csak...
-Semi baj Yukina.Legalább téged szeret az,akibe szerelmes vagy.
(Botan)
Shizuru nem szólt.Még mindig fájt neki Sachio elvesztése.
-Kire gondolsz Botan?
Botan halgatott,de utána szólt.
-El kell mennem,Koenma mondta hogy mennyek,mert valamire híre van
számunkra.

Eközben.
-Ki volt ez Hiei?(Yusuke)
-Jól van,hazudtam.De tartsd a szád!
-Rendben.
-Ez a lány megmentette a hugom éltét.Az volt a legkevesebb hogy
velemaradok amíg fel nem gyógyul.Ott mesélte el hogy Naraku a
szívét,szó szerint a kezében tartja.
-Te jó ég!
-Mennyünk.
Ahogy mentek három fele vezetett az út.
-Akkor azt mongya...én Inuyashaval megyek.(Yusuke)
-Akkor Kurma és Kuwabara megy együtt.(Hiei)
-Biztos ez?(Inuyasha)
-Nincs szükségem senkire.Így nődtem fel,tovább se kell segítség!
Ezzel elindultak.
Ahogy mentek Yusuke,Inuyasha,Kurama,és Kuwabara újra egyősénen
mentek.
Hiei a gondolataiba meredt:
Nincs szükségem senkire.Így nődtem fel,szinte megszoktam.

A lányoknál.
Botan sietett vissza.
-Ezt nézzétek mit kaptunk.
Egy dobozt rakott le.
-Mik ezek?(Keiko)
-Még Koenma sem tugya.Azt mondta ránk bízza.
Keiko kiemelt valamit,és azt kérdezte:Ez micsoda?
-Ez?Szerintem egy Oriharconból készült göm.
Vélekedett Botan.A kis gömb elfért Keiko tenyerében.
-És ez?
Vett ki egy fura tárgyat Yukina.
-Ez olyan mint egy nyaklánc.
A nakláncon ugyanolyan gömb lógott mint  amilyent Keiko vet ki az
előbb,a dobozból.
-Na és ez?
Shizuru kivett egy virágalaku üvegféleséget.
-Ezt még én sem tudom.(Botan)
-Ennek a neve Jégvirág.Az én hazámban nagyon sok van belőle.(Yukina)
Kagome kivett egy éles tárgyat.
-Ez micsoda?
-Ó,ez olyan mintha valami nyílhegy lenne,átkötözve valami rongyal.
(Keiko)
-És ez vajon micsoda?
Botan kivett egy egy kis laposas tárgyat.Kinyitotta,kiderült hogy egy
tükör volt.
Botan megszorítota a tükröt.A tükör hítrelen kékesfényt árasztott.

Eközben Yusuke és a többiek rátaláltak Hieire.
Egy kastély előtt álltak.
-Mennyünk be!(Yusuke)
Ahogy bementek,százezer szellem támadt nekik,de könnyen elintézték
őket.
-Nagyszerű.Látom segítséget kértél Inuyasha.
-Fogd be szádat,szemét!

A tükörből a kékesfény nem távozott.
-Mi ez?(Keiko)
Hírtelen a tükörben meglátták a fiukat,ahogyan küzdenek.
-Ez Yusuke!(Keiko)
-Az pedig Naraku!(Kagome)

A fiuk már nagyon kifáradtak,de Naraku sem volt jobban.
Ekkor Hieit nagyon megsebesítette Naraku.Már majdnem a földre
zuhant,de...

Yukina kezében volt a Jégvirág,megszórította,és elüvöltötte magát.
-Bátyám!
Hiei meghallotta a hangját,és talpraállt.
-Mit csináltál Yukina?(Botan)
-Nem tudom,nem szokott ilyet csinálni a Jégvirág.
Shizuru felvette a nyakláncot.

-Mi volt ez?(Hiei)
-Nem tudom,de jó hogy élsz.
Kuwabarat hírtelen hátbatalálta Naraku.A sérülése halálos volt.

Shizuru könnye ráfolyt a nyakláncra,és hírtelen Kuwabaranak,semmi
baja nem lett.

-És ez mi volt?(Kuwabara)
-Nem tudom,de azt igen,hogy Botanék látnak minket!(Kurama)
-Ezt honnan gondolod?(Yusuke)
-Csak tudom.Valahonnan Botantól.
-Ebben az esetben...
Yusuke arra gondolt bedob egy viccet.
-Még mindig szeretlek Keiko.
Ezzel kacsintott egyett.

A lányok nevettek,de Keiko tudta,hogy Yusuke komolyan gondolja.

Ekkor Inuyasha azt mondta:
-Kagome,ha látsz minket,valahogy lőj bele Narakuba!

Kagome elővette azt a nyílvesszőt,amire egy rongy van rákötve.
-Botan,tartsd felém a tükröt!
-Megőrültél?Mi van ha a tükörről visszapattan a nyíl,és eltalál téged?!
-Meg kell próbálnom!
Sikerült!Kagome nyila átment a tükrön,és eltalálta Narakut.

-Megsebesültem,de ezt most visszakapjátok!(Naraku)
Hírtelen egy éles fény ledöntötte a fiukat a lábáról.Yusukehoz képest
mindenki fitt állapotban volt.
A fiukfeláltak,és segíteni próbáltak Yusukenak.
-Fölösleges,meghalt!

-Ne!Yusuke!
Keiko szemét elárasztották a könnyek.Megszorította a gömböt,ami a
kezében volt.Hírtelen kék fény vette körül,és már nem is a lányokkal
volt,hanem a fiukkal találta magát.Odament Yusukehoz.
-Ébregy fel Yusuke!Nem gondoltam komolyan amit
mondtam.Kérlek...kérlek kellj fel...ébregy már!
Keiko könnye ráfolyt Yusuke szemére.
A fiu lassan kinyitotta a szemét.
-Keiko?
-Bolond vagy!
A fiuk javában harcoltak.Ekkor odament Yusuke.
-Hogy jöttél ide?
-Ezzel a kővel!
Mondta a lány,és odadobta Yusuke-nak.
-Hé,Hiei!
-Mi van?
-Ha szólok,beveted a sárkányt!
-És te?
Kurama,Kuwabara.Ha szólok feldobjátok azt a gömböt,Inuyasha
használd a Vasromboló Lélekrrabló!.Én lövök egyett a Reigunnal!
-Mikor?(Kuwabara)
-Most!
-Gyerünk Inuyasha!
-Vasromboló Lélekrabló!
Hallatszott Inuyasha szájából.
Kuwabara és Kurama feldobták a gömböt.
-Hiei,vesd be a feketesárkány.
Hiei úgytett mintahogyan azt Yusuke mondta.
-És most jövök én!
Ezzel lőtt egyet.Naraku eltünk.Csak az ékkő maradt belőle.
-És ezzel mit csinálunk?(Yusuke)
-Majd én elviszem.(Hiei)
-Keiko hírtelen visszatért a saját világába.

-Mi volt ez?(Botan)
-Ezeket a dolgokat szépen visszaadjuk Koenmanak,elmagyarázzuk
mire való,és megkérjük hogy zárja el őket.(Keiko)
Így is lett.

A fiuk megegyeztek,hogy ma este elmennek.
Hiei elmend Kagura és Kanna holttestéhez.
Felemelte az ékkövet,és a két lány testébe,hírtelen visszatért a lélek.
-Mi történt?
-Itt a tartozásom.Szabad vagy.
A fiuk odamentek,és figyeltek,de nem rejtőztek el.
-Tulajdonképpen ki vagy te Hiei?
-Ha?
-Ki vagy te?
Hiei a fiuk felé fordult,és elmosolyodott.
-Egy közülük.

Hazaérkeztek.
Amint Kagome meglátta Inuyashat,azonnal megcsókolta.
-Hé,öcsikém.Jól vagy?
-Nem hittem volna,hogy te fogod megmenteni az életemet.
Nevetett Kuwabara.
-Örülök hogy jól vagy bátyám.
-Én is örülök hogy jól vagy hugom.
-Köhöm...gyere Hiei,hagyuk őket kettesben.(Shizuru)
-Ugye jól vagy Kazuma urfi?
-Persz hogy jól Yukina.
Kuwabara átölelte Yukinat és megcsókolta.De arra nem számítottak
hogy Shizuru és Hiei a bokorban leskelődenk.Előugrottak és
megilyesztették őket.
-Megőrültetek?(Kuwabara)
-A frászt hoztátok ránk!(Yukina)
Hiei és Shizuru csak nevetett.
-Örülök hogy jól vagy Kurama.(Botan)
-Tudod Botan én...kire gondoltál,amikor azt mondtad"gondolnom kéne
azokra akik szeretnek"?
-Én?Tudod csak...nos...és te gondoltál valakire?
Pirult el Botan.
Kurama megcsókolta a lányt.

Eközben.Keiko sétált,és Yusuke próbálta utolérni.
-Hé,álj már meg!
-Fura alak vagy te Yusuke...
Fordult a fiuhoz a lány.
-Azt hogy érted?
-Ugyan!Elüt az autóde visszakaphatod az életed,kiüt a lakásotokban a
tűz,de ezt is megúsztuk,összebarátkozol Hieiékkel,félévre Genkainál
maradsz gyakorolni,megölöd Suzakut,kiszabadítod Yukinat,aztán részt
veszel a Sötét Harcűvészetek Viadalán,legyőzöd Togurot,megküzdesz
Sinobuval,aztán megint meghalsz,utána az apád belebúj a testedbe
megölve Sinobut,kiderül hogy Mazoku vagy így lemész az alvilágba két
évre és megkeresed az apád,megrendezel egy viadalt,aztán viszajöttél
hozzám,találkozunk Inuyashaékkal,elmész megint hosszú két évre
mert megakarod ölni Narakut,ezzel újra meghalsz és én mentettem
meg az életedet,aztán végeztél Narakuval és visszajöttél hozzám,nem
beszélve a sok titkolózásaidról,és azokról az esetekről amikor
életveszélybe keversz,de nem csak engem hanem a barátaidat is!
-Tudom de...
-És még nagyon sok kalanv vár ránk,és életveszélyes kiruccanások!
Mosolyodot el Keiko.
-Igazad van.
Yusuke is mosolygott.Odalépett a lányhoz.
-Nem azt mondtad hogy nem vársz rám.
-Ha van egy kis csöpp eszed,akkor tudod hogy mindig várni foglak.
Yusuke megcsókolta Keikot.
-Örökké várni fogsz rám?
-Várni foglak amíg csak élek.
A két szerelmes ujból megcsókolta egymást.
Tudták,hogy ezentúl mindig egymás mellett maradnak...

vége.


by:Hiei Fan Hiei vallomása



Kurama átjött Makaiba hogy megkeresse Hieit.Hiei az erd"oben szokott pihenni egy nagy f"uzfa alatt.
-Hiei itt vagy?
-itt!Mitakarsz t"olem Kurama?
-csak annyit hogy végre mond el Yukinának hogy a testvére vagy.
-azt nem.
-van egy ajánlatom!Küzdj meg velem és ha nyersz nem mondod el Yukinának viszont ha vesztesz akkor elmondod neki.
-rendben.
Kurama és Hiei elmentek a régi sötétharcm"uvészetek viadalának helyszínére hogy ott megküzdjenek.
-akkor kezdjük!
-rendben.
Hiei elörántotta a kardját és elkezdte támadni Kuramát.Kurama ügyesen védte a támadásokat és el"ovette a rózsaostort.
-rózsaostor!!Lépj m"uködésbe!
Kuramának sikerült eltalálnia Hieit az ostorral és Hiei kicsit megszédült de talpon maradt.Kurama odaugrott Hieihez és lerúgta a küzd"otérr"ol.
-nem adom fel Kurama!!
Hiei felkelt a földr"ol és,újra megtámadta Kuramát aki a támadástól kirepült a ringb"ol.Hiei utána ment és így kurama csapdába tudta csalni.Hieit egy növénnyel megkötözte és így megnyerte a küzdelmet.
-megnyertem a küzdelmet.Így most elmondod Yukinának az igazat.
-jól van!Nyertél,csak engedj már el.
Hiei és Kurama elindultak a Ningenkaiba hogy találkozzanak Yukinával és a többi társukkal.Hiei és Kurama megérkeztek a város szélébe ahol megtámadta "oket egy ember akinek hatalmas spirituális ereje volt.Ezt az embert Aqának hívták.
-te meg ki vagy?-kérdezte Hiei
-a nevem Aqa.
-és mit akarsz t"olünk?
-csak megküzdeni akarok Yusuke Urameshivel!Mond meg holtalálom!
-bocs de ez engem nem érdekel.
-akkor megöllek.
-csak gyere!
Hiei el"orántotta a kardját és megtámadta az idegent.Aqa megvágta a kezét és a vérét a tócsába csöpögtette.A tócsából egy hatalmas vizi démon lett ami elkapta Hieit.
-rózsaostor!Lépj m"uködésbe!-kiált Kurama és lecsap az ostorral.
A vizi démon kettészakadt és Hiei egy gyors mozdulattal válon szúrta Aqát.Aqa a földre rogyott és elájult.Hiei felvette Aqát és magával vitte.
-mikor érünk oda?-kérdi Hiei.
-már csak pár perc.-feleli Kurama.
Megérkeztek a városba,ahol már várta "oket a csapat.Amíg Yusuke,kuwabara és a többiek elmentek kajálni,addig Yukina és Hiei lementek a parkba.
-Yukina!El kell mondanom valamit neked.
-mond Hiei úrfi.
-én,én vagyok a testvéred!
-ez igaz Hiei úrfi?
-igen Yukina!én vagyok az elt"unt testvéred.
Amikor Hiei kimondta ezt a mondatot,Yukina megtorpant és átölelte Hieit és,örömében könnyeket hullatott amib"ol gyönyör"u igazgyöngyök lettek.


Vége



Két választás között:sajat fanficem!

-Nem kellett volna megverned öket!

-Mért mit tehettem volna?Ök jöttek oda hozzám.

-Akkor sem kellett volna.

-Inkább menjünk az órára.-fejezte be a vitát Yusuke,

-Mi?

-Mondom menjünk az órára-szótaolta.

-Jólvan azt értettem.De azt nem értem hogy órára akarsz menni.

-Úgyis az lesz,hogy ahogy beteszem a lábamat az iskolába,máris behivatnak az igazgatóiba.

-Yukimura,Urameshi?Mit keresnek maguk itt?Nem órán kéne lenniük?-szólt rájuk Takenaka.

-Azonnal megyünk ,tanár úr!-karon ragadta a fiút és elkezdte húzni az osztály felé.

-Jolvan na,tudok egyedül is menni!

Mikor vége lett a tanitásnak,Yusuke elhivta Keikot ebédelni.

-Lehet hogy majd nekem össze ütnöm valamit.Ahogy ismerem az anyámat valamelyik bárban üldögél,és iszik a barátnöivel.

Yusukénak igaza volt.A lakásban senki nem volt.Egy cédula volt felragasztva a hüttöre.

Elmentem boltba ,a a kaja a hüttöben van.

Vigyázz a lakásra.

Atsuko

Yusuke kinyitotta a hüttöt.

Nem sok minden volt benne.

-Ehh..gondoltam..nembaj,ha csak egy szendvicset csinálok?-fordult oda Keikohoz.

-Nekem igy is jo.

-Figyelj,Keiko,mondanom kell valamit.

-Mit?

-Vissza kell mennem.

-Mégis hova?Ugye,nem akarsz vissza menn az alvilágba?

-De..

-Mi?Hiszen megigérted hogy nem mész vissza!-felindultságában felállt az asztaltól.

-Sajnálom..-nem mert a szemébe nézni.-De nem tehetek mást.

-Mért nem tehetnél mást?Biztos van valaki aki lemegy helyetted.

-Nem lehet,nekem kell mennem.

-És mennyi ideig kell ott maradnod?-nem tehetett mást,mint hogy beletörődött.

-Nemtudom..

-Jólvan..-azzal kisétált a szobából.

-Várj!Hova mész?-kiáltotta Yusuke.

A lány után futott,és megragadta a karját.

-Nem akarlak látni!-s kibontakozott a szoritásból,Azonban Yusuke gyorsabb volt nála,

-Mérges vagy rám?

-Sosem tudnék,rád mérges lenni.De megigérted nekem hogy nem mész vissza többet,és elveszel feleségül.

-Figyelj!-szembe forditotta a lányt.

Látta a szomorúságot a szemében,és a kibontakozó könnyeit.

-Amint vissza jövök,elveszlek.Rendben?Megigérem.

-Jólvan!-a lány megpróbált egy apró mosolyt eröltetni az arcára,de nem nagyon sikerült neki.Ezért inkább megölelte a fiút.

-Remélem megigéred az igéretedet!-suttogta.

Az átjárónál elgondolkozott,itt hagyja e e Keikot,vagy maradjon.De végül,átment,az alvilágba.Nem vette észre hogy a lány pár másodperc múlva utána ugrott.

-Keiko!Te meg hogy kerülsz ide?Nem szabadott volna átjönnöd.Itt nagyon veszélyes.

-De nem birtam ki nélküled!-mondta a könnyes arcú lány.-Elég volt nekem az a három év,amíg vártam rád.Nem is örülsz?

-Persze hogy örülök,de nem nem kellett volna ártjönnöd, mert féltelek.El kell mennem apámhoz,beszélnem kell vele.

-Elmegyek veled.

-Rendben akkor induljunk.

Yusuke hrtelen nagy szellemi eröt érzett,és megtorpant.Raizen hárm szolgája lépett oda hozzájuk.

-Már vártuk önt,Yusuke úrfi.

Hirtelen megakadt a szeme a lányon.

-Ki ez?-fordult oda Yusukéhoz.

-Ö is velünk jön.

-De hát ki ő?

-Az ne érdekeljen,inkább induljunk.

-Renben!